Oldal kiválasztása
Hogyan gyűjts email címeket gamification segítségével?

Hogyan gyűjts email címeket gamification segítségével?

Esettanulmány egy konferenciáról, ahol a jelenlévők 30-35% -a örömmel megadta az email címét, csak mert megfelelően kértük.

Többen úgy keresnek meg, hogy játékosítanának, de nem igazán értenek hozzá, tudok-e segíteni? Persze, hogy tudok, sőt örömmel segítek!

Elsőként azt tisztázzuk, hogy mi a probléma, és mit szeretne elérni, mert ebből következik, hogy gamificationt alkalmazunk, vagy játékot, esetleg mindkettőt. Megsúgom, ezekben az esetekben, többnyire mid a kettőt.

Miért?

Mert egy játékba könnyű behúzni valakit, benntartani viszont a gamification alkalmasabb.

Mielőtt belemennék a lényegbe, szerintem tisztáznunk kell a két fogalom közötti különbséget.
A játék bármennyire is komoly játék, a legfőbb célja a szórakoztatás, a pillanatnyi öröm kiváltása, bizonyos érzelmi állapot kiváltása. Ha játszunk, akkor önkéntelenül is gyermekkorunk felhőtlenségét éljük meg. Legyen szó akár egy kaparós sorsjegyről, vagy egy kvízjátékról.
A gamification a motivációról szól, arról, hogy miért csinálják meg az emberek, azt, amit szeretnénk, hogy megtegyenek. Legkönnyebben egy valós példán tudom ezt bemutatni nektek, amihez természetesen meg van az engedélyem a partneremtől.

Himer Csillától érkezett a felkérés, hogy a 2020-as Női Vállalkozók Napjára kellene valami támogatás, amivel az email listájára gyűjthet feliratkozókat, illetve az előadását szeretné fogyaszthatóbbá tenni. Csilla pénzügyekkel foglalkozik, és bár az előadás témája – Miért nem merik a nők megkérni a munkájuk árát – elég izgalmasnak hangzik, de nem haknizni akart ezen az előadáson, hanem valódi értéket átadni. Ehhez pedig beszélnie kellet olyan dolgokról, amik általában a „nem szeretem” kategóriába tartoznak.

A feladat tehát az volt, hogy konferencia részvevői figyeljenek az előadáson, örömmel adják meg az email címüket és a szünetben látogassák meg a kiállítói standját. A megoldás a Bingó lett.

Egy olyan Bingót terveztem, amiben az előadáson elhangzott szavakat kellett figyelni, és kihúzni a Bingó lapon. Figyeltem rá, hogy ne mindenki ugyanazt a lapot kapja, vagyis a közönség ne másolhasson a szomszédjáról, hanem valóban figyeljen. Azért lett némi összedolgozás, de ez csak erősítette a folyamatot. Élvezték a játékot, hogy nem csupán passzív hallgatói voltak az előadásnak, hanem be lettek vonva. Ez utóbbi már a gamification tárgykörébe tartozik.

A második feladat, hogy örömmel adják meg az email címüket a látogatók. Ehhez a megfelelő pozitív hangulatot a játék maga megteremtette, azt is megtapasztalhatták a résztvevők, hogy Csillától értéket kapnak, ráadásul nagyon komoly nyereményjáték részeseivé váltak, azok, akik leadták a kitöltött Bingó lapot.

A harmadik feladat azáltal valósult meg, hogy a kitöltött lapot a standon lévő urnába kellett dobni, és a sorsolás is ott helyben történt. És jelentem megvalósult a megfelelő arányú konverzió, sőt messze túl is szárnyaltuk. Ha azt is hozzátesszük, hogy tapasztalt online-marketinges guruk már 10-15%-os konverzióval is elégedettek egy-egy konferencia kapcsán, akkor igazán elégedett lehetek.

A játék és a gamification párosa ismét jól teljesített!

Játék az üzleti életben. Kell? Nem kell?

Játék az üzleti életben. Kell? Nem kell?

A Gamification Akadémián megnéztünk egy videót Jane McGonigal TED előadásáról. Jane az amerikai Jövőkutató Intézetben azzal foglalkozik, hogy a játékokon keresztül hogyan oldhatjuk meg a való világ problémát.

Ebben a videóban hangzik el: „A közös játék kötődést, bizalmat és együttműködést épít. Ennek következtében, szorosabb társadalmi kapcsolatokat építünk.”

De idézhetném régi nagy kedvenceimet, Steve és Ruth Bennettet, a 365 játékok szerzőit, akik azt mondták, hogy az a család, amelyik együtt játszik, együtt is marad.

De nem kell ilyen szaktekintélyek felé fordulni, hogy belássuk, a játék hatását a kapcsolatainkra. Gondoljatok csak bele, hány üzleti kapcsolat született a hétvégi focimeccseken, vagy a teniszpályákon.

Érdekes, mintha a hölgyek le lennének maradva ezen a téren. Hát igen, mi nem járunk el játszani… De miért nem? Jó, tudom. Második műszak, meg egyebek. Pedig egyre több a lehetőség számunkra is. Elég, ha csak a szaporodó társasjáték klubbokra gondolok.

De térjünk vissza arra, hogy a játék milyen hatással van a kapcsolatainkra.

A játék az a terep, ahol önmagunkat adjuk, ahol a legkönnyebben és a leggyorsabban kiismerhetjük a másikat.

A játékosokat különböző szempontok szerint különböző típusokba sorolhatjuk. Ezekre vannak tesztek. A munkatársainkkal, diákjainkkal még csak-csak kitöltethetjük, de az üzleti partnereinket mégsem kérhetjük erre.

Ha mégis szeretnénk jobban megismerni őket, akkor remek lehetőség egy játékos üzleti-party, ahol képet kaphatunk arról, kiben milyen versenyszellem dominál, kit mivel lehet motiválni, ki milyen csapattag, és még sorolhatnám. Fontos ezeket tudni, mert egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire gördülékeny az együtt működésünk. Ahhoz hogy valakivel a lehető legjobban együtt tudjunk dolgozni, személyre szabottan kell meghatározni a feladatokat és az elvárásokat, és ehhez bizony meg kell őt ismerni.

Tudjátok olyan ez, mint amikor a haltól vagy a zsiráftól várjuk el, hogy másszon fára. Írhatunk mi például egy tűpontosan megszerkesztett beszállítói követelményt, mondván, hogy aki képes teljesíteni az maradhat, aki nem, attól elköszönünk. De mi van akkor, ha a legédesebb, legropogósabb cseresznye beszállítónktól esnünk így el, mert ő fontosabbnak tartja a cseresznye megfelelő érettségi szintjén való szállítást, mint az előre megállapodott időpontot, mert számára sokkal fontosabb a saját minőségi követelményei, mint a mindig időben szállító cím.

Hogy milyen játékos típusok léteznek, és mivel lehet őket motiválni, erre meg van a gamifikation eszköztárában a válasz. Ha kipróbálnád a játék erejét, de segítségre van szükséged, keress minket bátran, ebben is örömmel segítünk!

Fej vagy írás?

Fej vagy írás?

Fej vagy írás?

 

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én akkor vagyok a legstresszesebb helyzetben, ha egyszerre túl sok döntést kell meghoznom. Képes vagyok annyira túlagyalni a problémát, hogy a végén nem hozom meg a döntéseket, azaz elodázom, vagy utólag visszatekintve nem a legjobb döntéseket hozom meg. És ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy a döntésekhez szükséges információknak kellő mértékben birtokában vagyok-e vagy sem. A probléma már ott kezdődik, hogy melyik döntést hozzam meg előbb, melyik döntésem hogy hat ki a másikra, visszahat-e valamelyikre? Millió egy kérdés, ami csak zsizseg a fejemben.

Ilyenkor kell egy nagy levegőt venni, megállni, kifújni, és…

Ez tényleg sokszor segít, de van, amikor ennél több kell. Adott is a kérdés, hogyan tud ezen a problémán a játékosítás segíteni?

A legkézenfekvőbb a címben szereplő megoldás, de lássuk be, ennél azért több felelősséget kell vállalnunk a dolgainkért, a tetteinkért és a nem tetteinkért.

Ha a következő megoldást nézem, a nagylevegő, megáll, kifúj folyamatot, akkor abból a „megáll” tűnik érdekesnek. Hogyan lehet még jobban megállni? Hogyan lehet a jelenben lenni? Hogyan lehet a zsizsegést a fejben kikapcsolni? Azt biztosan tudom, hogy egy jó játék alkalmas erre.

Nem, nem azt mondom, hogy hívd össze a munkatársaidat egy többórás stratégiai társasra, de még ezt sem, hogy kapcsold be a géped és keress valami online játékot, de jól jöhet, ha fiókodban van egy Rubik kocka. Persze csak akkor, ha ki is tudod forgatni. De megteszi egy Ország-város is, bökj rá a ceruzáddal az előtted lévő papíron egy betűre, és már írhatod is a sort: ország, város, folyó, fiú, lány, tárgy, híres ember, műalkotás, stb.

És tudod, mi a legszebb ebben? Hogy mindig Te nyersz!

A cikk elején azt írtam, hogy ha meg is hozom a döntést abban a bizonyos stresszes állapotban, jó eséllyel nem a legjobb döntést fogom meghozni. Akkor sem, ha minden szükséges információnak a birtokában vagyok. Mi lehet ennek az oka? Kérdezem magamtól, mert a kérdéseket nagyon szeretem. A jó kérdéseket meg különösen.

Azt tudjuk, hogy naponta több tízezer döntést hozunk meg, a legtöbbet ösztönösen, a legkevesebbet tudatosan. A legjobbakat pedig érzelmi alapon. Ezt nem én mondom, de még nem is a spirituális guruk egyike, hanem Saint-Exupéry a Kishercegben írja: “Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Hozzáteszem, az egónak is.

Az ego kikapcsolása véleményem szerint nem csak segít meghozni a döntést, de hozzá segít, hogy a legjobb döntést tudd meghozni, miután már felkészültél, a döntéshez szükséges információkat begyűjtötted, rendezted, már csak át kell adnod magad a tudatalattidnak, amit a szíveden keresztül érsz el, és ehhez a játék kiváló eszköz.

A történetnek azonban itt még nincs vége. Hogyan gyűjtöd be a döntéshez szükséges adatokat, információkat?  Ebben is tud segíteni a játék, illetve a játékosítás, vagy leginkább a játékszerűsítés?

Persze, hogy tud segíteni! Legközelebb innen folytatjuk.