Oldal kiválasztása
Gamificationról mindenkinek

Gamificationról mindenkinek

A gamificationt azért alkalmazunk, hogy a partnerünk (mindegy miben, üzletben, munkában, tanulásban, magánéletben) örömmel akarja megtenni, mindazt, amit mi a folyamatunkban várunk, hogy megtegyen.

Ehhez tudnia kell, hogy mi milyen cselekvést várunk el, technikailag elvégezhető legyen a cselekvés. Ez az alap, amire építkezhetünk. Azaz:

  • határozzuk meg a folyamatunkat,
  • fogalmazzuk meg a várt cselekvést,

Amikor ezzel megvagyunk, akkor jön a finomítás. Egy csomó kérdés:

  • Jól határoztuk meg folyamatainkat?
  • A valódi célunkhoz igazítottuk?
  • Jól fogalmaztuk meg a várt cselekvést?
  • Eljut a partnerünkhöz a kérésünk?

Amikor fizikailag minden rendben van, akkor azt vizsgáljuk, hogy mi az ok, amiért a már meglévő folyamatokban nem teszi, vagy új fejlesztés esetén nem tenné meg a partnerünk a kívánt cselekvést. Erre van egy szempontrendszerünk, ami alapján átvizsgálunk minden egyes általunk kívánt cselekvést.

Miután ezzel is kész vagyunk, a legizgalmasabb rész következik. Megkeresni az okokat, amiért adott partnerünk örömmel, önként, a saját vágyai által vezérelve meg teszi azt a bizonyos cselekvést. Ehhez hívjuk segítségül azokat a motivációs eszközöket, amelyek a saját motivátorainkat  kielégítik.

Miután igyekszünk mindenkinek a saját motivációját kielégíteni, az őt jóérzéssel tölti el és örömmel teszi meg a kérésünket.

Hogyan tudjuk eldönteni látatlanban, ismeretlenekről, hogy melyek az Ő sajátos motivátorai?

Sehogy. Ezért a kommunikációnkba igyekszünk minél több, ilyen eszközt beépíteni. Ehhez már hatalmas gamification eszköztár áll rendelkezésünkre, messze túl a gyűjthető pontokon és azok valamire válthatóságán.

Az élet egy játék! Mi a Te történeted? Te melyik darabban játszol? Kik a szereplők?

Az élet egy játék! Mi a Te történeted? Te melyik darabban játszol? Kik a szereplők?

A játékosítás, a játékszerűsítés szinte kihagyhatatlan eleme a narratíva.

Gondolj csak bele, van a végtelen egyszerű, Ki nevet a végén társasjáték. Azt hiszem mindannyian élvezettel játszottuk, akkor is, ha ma már a gémervilág mélyen lenézi. Teszem hozzá, van benne igazságuk.

Miért is? Mert a fent nevezett társasjáték nem szól másról, csupán arról, hogy dobsz, lépsz, ha találkozol valakivel, kiütöd. Ennyi. Semmi szórakoztató nincs benne. Jó, annyit még dönthetsz, végig viszel előbb egy bábut, mielőtt újjal indulnál, vagy több bábúddal is jelen vagy a pályán. Akkor nyertél, ha mind a négy bábud beért a célba. Hát nem hoz lázba egyáltalán.

Amitől mégis jóérzéssel tudunk visszagondolni a játékra, az maga narratíva. A játékközben elhangzó heccek, szurka-piszkák, de van ennél még lejjebb is. A Lóverseny, mármint a társasjáték. Abban tényleg csak dobni és lépni kell. Egy pillanatra sem tudnál benne lenni a játékban, ha nem lenne narratívája.

Láthatod, egy jó narratíva a legegyszerűbb és legunalmasabb folyamatot is képes élvezhetővé tenni.

A kérdés már csak annyi, hogy mitől lesz jó egy narratíva?

Erre konkrét választ nem tudok adni, ez játékos függő. Mondok egy példát. Egy autószerelő műhely tisztántartási problémáját, nem hiszem, hogy Hamupipőke köré kellene felépíteni. Ellenben egy robottörténet már jól jöhet.

A másik nagy kérdéskör, hogy mennyire kell a narratívának meseszerűnek, fikciónak lenni? A tapasztalatom szerint akkor érdemes a fikcióhoz nyúlnyi, ha összetettebb, bonyolultabb folyamatot akarunk gémifikálni. Ha csupán az a feladat, hogy az utolsónak távozó kapcsolja le a villanyt, nem szükséges koboldokat, manókat, tündéreket bevonni a sztoriba, elég lehet, ha a takarító néni ki tesz egy szelet csokit az elsőnek érkezőnek. Majd ő gondoskodik arról, hogy számon kérje a jussát. Vedd észre, hogy ebben az esetben is van történet, amit lehet játszani, de itt is igazodni kell a játékosokhoz.

Remélem tudtam segíteni! örömmel tettem!

Az embert mindig érik meglepetések!

Az embert mindig érik meglepetések!

Gondoltam ideje rendet tenni a fejemben gamification ügyben.

Azt tudom, hogy mi a különbség a játék és a játékszerűség között. Később el is magyarázom. A nyelvtanilag helyes megnevezések között pedig volt még egy kis káosz, de szeretném következetesen használni a neveket, gondoltam segítséget kérek az MTA Nyelvtudományi Intézet nyelvi tanácsadó szolgálatától.

Megírtam a levelem, és néhány órán belül megjött a válasz, és egy világ omlott össze bennem. Miután nem volt adekvát válasz a Magyar Nemzeti Szövegtárban, a tudományos munkatárs a Googléhoz fordult segítségért. Mintha fordítva ülnénk a lovon? Vagy nem? Már nem is tudom. Nem tagadom, végül kaptam számomra elfogadható választ, ezért hálás is vagyok. Köszönöm!

DE!

Nem is akarom kifejteni, hogy mit gondolok, érzek most, inkább megírom mire jutottam. Azzal pedig később fogok foglalkozni, hogy ezután hol keressem a tudást.

A lehetséges megoldások

Gamification, gamifikáció, gemifikáció, gémifikáció, játékosítás és játékszerűsítés.

Az alapján, hogy A magyar helyesírás szabályai mint mond a jövevényszavakról, ezentúl a gémifikáció alakot fogom használni, mert a teljes meghonosodás után az eredeti szó kiejtése lesz az elfogadott. Arról pedig a következő posztban fogok írni, hogy miért nem szándékozom használni a játékosítás vagy a játékszerűsítés szót!

Addig is játsszatok sokat, ne csak dolgozzatok, de leginkább játszva dolgozzatok!