Oldal kiválasztása

Fej vagy írás?

 

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én akkor vagyok a legstresszesebb helyzetben, ha egyszerre túl sok döntést kell meghoznom. Képes vagyok annyira túlagyalni a problémát, hogy a végén nem hozom meg a döntéseket, azaz elodázom, vagy utólag visszatekintve nem a legjobb döntéseket hozom meg. És ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy a döntésekhez szükséges információknak kellő mértékben birtokában vagyok-e vagy sem. A probléma már ott kezdődik, hogy melyik döntést hozzam meg előbb, melyik döntésem hogy hat ki a másikra, visszahat-e valamelyikre? Millió egy kérdés, ami csak zsizseg a fejemben.

Ilyenkor kell egy nagy levegőt venni, megállni, kifújni, és…

Ez tényleg sokszor segít, de van, amikor ennél több kell. Adott is a kérdés, hogyan tud ezen a problémán a játékosítás segíteni?

A legkézenfekvőbb a címben szereplő megoldás, de lássuk be, ennél azért több felelősséget kell vállalnunk a dolgainkért, a tetteinkért és a nem tetteinkért.

Ha a következő megoldást nézem, a nagylevegő, megáll, kifúj folyamatot, akkor abból a „megáll” tűnik érdekesnek. Hogyan lehet még jobban megállni? Hogyan lehet a jelenben lenni? Hogyan lehet a zsizsegést a fejben kikapcsolni? Azt biztosan tudom, hogy egy jó játék alkalmas erre.

Nem, nem azt mondom, hogy hívd össze a munkatársaidat egy többórás stratégiai társasra, de még ezt sem, hogy kapcsold be a géped és keress valami online játékot, de jól jöhet, ha fiókodban van egy Rubik kocka. Persze csak akkor, ha ki is tudod forgatni. De megteszi egy Ország-város is, bökj rá a ceruzáddal az előtted lévő papíron egy betűre, és már írhatod is a sort: ország, város, folyó, fiú, lány, tárgy, híres ember, műalkotás, stb.

És tudod, mi a legszebb ebben? Hogy mindig Te nyersz!

A cikk elején azt írtam, hogy ha meg is hozom a döntést abban a bizonyos stresszes állapotban, jó eséllyel nem a legjobb döntést fogom meghozni. Akkor sem, ha minden szükséges információnak a birtokában vagyok. Mi lehet ennek az oka? Kérdezem magamtól, mert a kérdéseket nagyon szeretem. A jó kérdéseket meg különösen.

Azt tudjuk, hogy naponta több tízezer döntést hozunk meg, a legtöbbet ösztönösen, a legkevesebbet tudatosan. A legjobbakat pedig érzelmi alapon. Ezt nem én mondom, de még nem is a spirituális guruk egyike, hanem Saint-Exupéry a Kishercegben írja: “Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Hozzáteszem, az egónak is.

Az ego kikapcsolása véleményem szerint nem csak segít meghozni a döntést, de hozzá segít, hogy a legjobb döntést tudd meghozni, miután már felkészültél, a döntéshez szükséges információkat begyűjtötted, rendezted, már csak át kell adnod magad a tudatalattidnak, amit a szíveden keresztül érsz el, és ehhez a játék kiváló eszköz.

A történetnek azonban itt még nincs vége. Hogyan gyűjtöd be a döntéshez szükséges adatokat, információkat?  Ebben is tud segíteni a játék, illetve a játékosítás, vagy leginkább a játékszerűsítés?

Persze, hogy tud segíteni! Legközelebb innen folytatjuk.