A gamificationt azért alkalmazunk, hogy a partnerünk (mindegy miben, üzletben, munkában, tanulásban, magánéletben) örömmel akarja megtenni, mindazt, amit mi a folyamatunkban várunk, hogy megtegyen.
Ehhez tudnia kell, hogy mi milyen cselekvést várunk el, technikailag elvégezhető legyen a cselekvés. Ez az alap, amire építkezhetünk. Azaz:
- határozzuk meg a folyamatunkat,
- fogalmazzuk meg a várt cselekvést,
- …
Amikor ezzel megvagyunk, akkor jön a finomítás. Egy csomó kérdés:
- Jól határoztuk meg folyamatainkat?
- A valódi célunkhoz igazítottuk?
- Jól fogalmaztuk meg a várt cselekvést?
- Eljut a partnerünkhöz a kérésünk?
- …
Amikor fizikailag minden rendben van, akkor azt vizsgáljuk, hogy mi az ok, amiért a már meglévő folyamatokban nem teszi, vagy új fejlesztés esetén nem tenné meg a partnerünk a kívánt cselekvést. Erre van egy szempontrendszerünk, ami alapján átvizsgálunk minden egyes általunk kívánt cselekvést.
Miután ezzel is kész vagyunk, a legizgalmasabb rész következik. Megkeresni az okokat, amiért adott partnerünk örömmel, önként, a saját vágyai által vezérelve meg teszi azt a bizonyos cselekvést. Ehhez hívjuk segítségül azokat a motivációs eszközöket, amelyek a saját motivátorainkat kielégítik.
Miután igyekszünk mindenkinek a saját motivációját kielégíteni, az őt jóérzéssel tölti el és örömmel teszi meg a kérésünket.
Hogyan tudjuk eldönteni látatlanban, ismeretlenekről, hogy melyek az Ő sajátos motivátorai?
Sehogy. Ezért a kommunikációnkba igyekszünk minél több, ilyen eszközt beépíteni. Ehhez már hatalmas gamification eszköztár áll rendelkezésünkre, messze túl a gyűjthető pontokon és azok valamire válthatóságán.